Szövetségi Kapitány: Carlos Alberto Parreira

A brazil válogatott jelenlegi mestere 1943. február 27-én született Rio de Janeiróban. Egyedülálló karrier az övé, hiszen úgy lett a világ egyik legismertebb szakvezetője, hogy nem rendelkezik komoly játékos múlttal, sőt soha nem kötött profi szerződést. Ellenben már 27 évesen tagja volt erőnléti edzőként az 1970-es vb-n a brazil szakmai stábnak.

1966-ban a riói Escola Nacional de Educacao Fisica e Desportosban szerzett labdarúgóedzői diplomát, majd két esztendővel később európai tanulmányúton gazdagította tudását, többek között Angliában és Németországban. Első edzői feladataként a ghánai szövetségben és az ottani Asante Kotoko nevű klubcsapatnál dolgozott (1967), majd még ugyanabban az esztendőben a Sao Cristovao játékosainak fizikai állapotáért felelt. 1968-ban visszatért az afrikai országba, de csak átmenetileg, hiszen egy évvel később már a Vasco da Gamánál, 1970 és 1974 között a Fluminensénél dolgozott, mindkét klubnál erőnléti edzőként. Szerepet vállalt az 1972-es brazil olimpiai válogatott felkészítésében is. A riói Flunál a jól végzett munkájának meg is lett az eredménye, hiszen a klubvezetés 1975-ben már szakvezetőként foglalkoztatta, aminek Rio állam bajnoki címe lett a hozománya. A siker sem tarthatta azonban otthon, 1976-tól hét éven keresztül Kuvaitban élt, szövetségi kapitányként dolgozott, így ő irányíthatta az ország válogatottját az 1982-es spanyolországi világbajnokságon.

1983-ban a brazil szövetség, a CBF hívó szavára tért haza, a világbajnokság után lemondott Tele Santana helyét vette át. Irányítása alatt először 1983. április 28-án lépett pályára a selecao, a debütálás pedig jól sikerült, hiszen Chile ellen 3-2-re győztek a brazilok. Nem volt túl hosszú az első Parreira-éra, hiszen 14 mérkőzés után, még az év novemberében leváltották, miután a válogatott elveszítette Uruguay ellenében a Copa América döntőjét. A bukott mester a Fluminensénél talált menedékre, de esztendő múltán már ismét Ázsiában dolgozott, 1985 és 1990 között az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia válogatottjait pallérozta, előbbivel ott volt az 1990-es vébén, utóbbival pedig 1988-ban kontinensbajnokságot nyert (nyolc esztendővel korábban Kuvaittal is diadalmaskodott). Hazatérve bajnoki döntőbe vitte a Bragantinót, majd életének második brazil szövetségi kapitányi szakaszát 1994-ben világbajnoki címmel zárta.

Nem sokat pihent, vonzotta az újabb kihívás: előbb egy szezon erejéig a Valenciát, majd a török Fenerbahcét irányította - mérsékelt sikerrel (török bajnoki cím). Továbbra sem tudott megállapodni, a Sao Paulo FC (1996), a NY/NJ MetroStars (1997), Szaúd-Arábia (1998 - újabb vb, immáron a negyedik ország válogatottjának kispadján), Fluminense (1999), Atlético Mineiro (2000), Santos FC (2000), Fluminense (2000), Internacional (2001), Corinthians (2002) voltak pályafutásának állomáshelyei.

Harmadik alkalommal is igent mondott a szövetségnek, így 2003 februárja óta ismét ő ül, az immár ötszörös világbajnok selecao kispadján.